Magazin

Témák

Interjú Farkas Líviával, az Urban:Eve bloggerével

Pár évvel ezelőtt egy barátnőm hívta fel a figyelmemet  Urban-Eve.hu-ra. Kiderült, hogy Farkas Lívia, vagyis Via blogja hamar függőséget okoz, így nagyon örültem, amikor leültünk egy közös beszélgetésre.

Mutasd be magad pár szóval azok számára, akik még nem ismernek Téged!

Olyan ember vagyok, aki magát adja az interneten és ez érdekes módon másokat is érdekel.

Szinte minden témában jártas vagy, kezdve a főzéstől a takarításon át a dekorációig. Divatról is írsz, mégis kevesebbet foglalkozol vele.

Nálam a divat egyenrangú a főzéssel, az írással, vagy bármilyen más témával. Nekem a divat ugyanolyan önkifejezési mód, mint bármi más. A blogomban mindenképpen olyan témákat célzok meg a divatban, melyek relevánsak az olvasóimnak. Olyanoknak írok, akik igényesek magukra, de nincs túl sok fölösleges pénzük. Ezért egy olyan praktikus gyakorlatias irányból közelítem a témát, ami kreatív lehetőséget ad az önkifejezésre, de nem dogmatikus, nem avat kultikussá tárgyakat vagy embereket. Olyan előfordul, hogy megemlítem egy tervező nevét, akit nagyon szeretek, de  rögtön azzal folytatom, hogy az olvasó hogyan tud  hasonló szetteket kreálni sokkal kevesebb pénzből. Nem csak a drága a jó, ugyanakkor lehet kreatívan magunkra vonatkoztatni azokat az elveket és ötleteket, amiket a divatmagazinokban látunk.

Ennek ellenére vannak kedvenc divattervezőid?

Természetesen vannak olyan tervezők, akiknek a ruháit nagyon szívesen felvenném. A Project Runway-t évek óta nézzük a férjemmel, mert nagyon sokat lehet tanulni belőle. Az eredeti formátumban Michael Kors divattervező is helyet foglal a zsűriben, ő nagyon pontos és előremutató kritikákat ad a műsorban részt vevő divattervezőknek. De a tanácsai nem csak az adott helyzetre és nem is csak a divattervezésre érvényesek, hanem általánosságban a kreatív folyamatra. – Például, hogy hogyan lehet megőrizni a saját hangodat, hogy hogyan lehet eljuttatni minél szélesebb körbe a munkádat – ezek nagyon hasznos tippek mindenféle szakmában.

Ilyen szempontból Michael Kors-t mint embert is nagyon bírom, mert a mindennapokban hordható ruhadarabokat tervez. Aztán ott van még Diane von Furstenberg, akinek csodálatosak a ruhái, egyáltalán nem bánnám, ha ő öltöztetne. McQueen az abszolút kedvenc, mert művészeti alkotásokként tekintett a ruháira, műtárgyként kezelte őket. Elie Saab összes kreációját szeretem, olyan királylányos ruhákat készít, hogy azt nem lehet szavakba önteni. És lehet, hogy nem lesznek soha ilyen designer ruháim, de ha rájuk nézek, átjön egy olyan életérzés, egy olyan hangulat, amit a saját gardróbomba is megpróbálok átemelni.

Mi a véleményed a hazai divatszakmáról?

Szerintem még ruhavásárlói és ruhahordói oldalról van nagyon sok bepótolnivalónk más országokhoz képest. Nem a tervezők gyengék, hanem még a magyar embernek nincs meg a fejében, hogy miért jó, ha akár egyedileg készített ruhát hord, ami rá van szabva, akár olyat, ami csak egyszerűen megfelel a testalkatának, stílusának. A nemzetközileg ismert hírességek esetében az utolsó fehér póló is rájuk van igazítva. Azért néz ki olyan jól Jennifer Aniston egy farmer-pólóban, mert rá van szabva, nem bement egy üzletbe és leakasztotta az első basic ruhadarabot. Az öltözködés egy alapvető önkifejezési eszköz, és szerintem ennek a fontosságát nem érezzük még itthon, pedig nem elsősorban anyagi kérdésről van szó, tudatos vásárlással lépésről lépésre is magunkhoz jobban illőre tudjuk cserélni a ruhatárunkat.

Az Urban:Eve-en is látni, hogy nagyon sok helyről inspirálódsz. A divat kapcsán honnan tudsz ihletet meríteni?

Bárhonnan. A múlt héten készítettem egy lakberendezős bejegyzést a színes szobákról, és leírtam benne, hogy ruhákon is milyen jól néznének ki ezek az árnyalatok . Bármiről bármi eszembe jut, ami egyszerre átok és áldás. Erről a kávézóról is egy csomó minden eszembe jut, például, hogy milyen jól néz ki ez a sötétbarna padló az arany csíkkal – lefordítva a divat nyelvére: egy barna ruha arany kiegészítőkkel. A ruhák terén inkább a színek tekintetében inspirál olyan, aminek egyébként nincs köze a divathoz,, a fazonokat illetően pedig streetstyle blogokat és magazinokat nézegetek. Ha meglátok egy képet, amiről eszembe jut, hogy nekem is van egy hasonló ruhám, akkor azonnal megnézem, hogy az illető mivel hordja, és én hogyan tudnám a saját ruhadarabjaimmal ugyanazt a hatást elérni.

Tudatosan alakítod a stílusodat, vagy egyszerűen ösztönösen vásárolsz?

Olyan ruhákat veszek fel, amik rezonálnak velem. Nem mondok olyat, hogy na, ma beöltözök komoly üzletasszonynak. Vagy belülről jön, vagy a ruha irányából – például van olyan, amikor rossz kedvem van, és direkt olyan ruhát veszek fel, amitől tudom, hogy jó kedvem lesz. De olyat nem erőltetek magamra, ami nem az én stílusom.

Általában elmentegetek olyan képeket, amik tetszenek nekem és mindig visszatérek hozzájuk, hogy „hú, ez a szoknya nagyon tetszik” – akkor olyat fogok venni legközelebb. Nemrég vettem meg életem első blézerét. A fejemben ugyan benne volt, hogy kéne egy jó blézer, de eddig még nem éreztem magam elég érettnek hozzá. Nem szoktam ilyeneket erőltetni, mert tudom, hogy mindennek eljön az ideje.

Említetted, hogy elmentesz olyan ruhadarabokról és hírességekről képeket, amik tetszenek Neked. Hogyan tartod mindezt a fejedben?

Minden év elején csinálok egy montázst, hogy kinek a stílusa tetszik, aztán kirakom a szekrényemre. Körülbelül így az alapirány megmarad, mert van, ami tetszik, de nem magamon – ezt külön kell választani! Az inspirációs fal pedig mindig itt van a fejemben, és úgy vásárolok, hogy a képen szereplő nők mit vennének fel, mit nem. Muszáj, hogy legyen egy kontroll bennem, mert akkora a kínálat, hogy fejben kell tartanom, hogy mi az, ami rám való; nem minden állna jól.


Kik az aktuális sztárok, akiknek követed a stílusát?

Anna Paquin nyári ruháit például nagyon szeretem, amiket a True Blood című sorozat részeiben ráadnak. A tipikus déli stílusra, napozóruhákra gondolok. Tetszik még Zooey Deschanel ruhatára és Dita von Teese stílusa is. Ditánál nem feltétlenül a ruháiért vagyok oda – nem vagyok egy pin-up csaj – hanem azért, mert mindig nőies. Nőies, amikor lemegy a boltba, de még a pilates-órán is, amikor nincs rajta igazából semmi különleges. Neki ez nem egy álca, hanem ő fizikailag képtelen slampos és trampli lenni, és nagyon tetszik, hogy ez mindenen átjön. America Ferrara mint testikrem van kint a szekrényemen, a testalkata miatt érdekes, hogy milyen ruhákat adnak rá.

Ha már a testalkatoknál tartunk, milyen tanácsokat adnál az olvasóknak ezzel kapcsolatban?

Attól, hogy valami trendi, még nem kell rögtön felvenni. Fontos, hogy passzoljon a testalkatunkhoz. Nem az a lényeg, hogy a társadalom mit szól ahhoz, ha egy duci lány felvesz egy szűk ruhát, hanem az, hogyha felveszi, érezze is jól magát benne.  A másik véglet aki nagyon öntudatosan nem foglalkozik azzal, hogy mit szólnak az öltözékéhez, és úgy néz ki, mint egy lelencgyerek. Szerintem meg kell találni a kettő közötti egyensúlyt: a világnak is szól az öltözéked, amellett, hogy neked szól. Persze alapvetően neked kell tetszenie, az a fontos, hogy érezd jól magad, de ez nem azt jelenti, hogy meg kell botránkoztatnod az embereket.

Szerinted milyen szabályokhoz kell alkalmazkodni a divatban? Melyek azok a „divatbűnök”, amiket ki nem állhatsz?

Nem azért vannak ezek a szabályok, mert valaki egyszer kitalálta őket, és úgy kell csinálni, hanem azért, hogy egyensúlyt és harmóniát találjunk az öltözködésünkben. A pufidzsekivel és az elegáns cipővel például az a baj, hogy ezek két különböző stílust képviselnek. Mintha a csokiszószt ráöntenéd a spárgára –  külön-külön mindegyik finom, de együtt borzalmasak, ezért az összkép elrontja mindkettőt. A pufidzseki esetében is az együttes hatás könnyen olyan lehet, amit nem akartunk.

A másik, amit érdemes betartani, hogy a leggings nem nadrág! Otthon, jógázáshoz tökéletes, de akkor is, ne átlátszó darabokat vegyünk fel, és lehetőleg a póló érjen a fenékvonal alá!

Az egyik személyes nyavalyám: hogyha fázol, akkor öltözz fel, ha nem fázol, akkor ne öltözz fel! Ez az oka annak, hogy a haspóló és téli csizma kombinációt, vagy a miniszoknya és a hatalmas szőrme mellény párosítását nem értem. A Project Runway-ben mindig ezt a kérdést teszik fel elsőként a tervezőknek: „Ki vagyok és hova megyek?” – ha ez nincs a fejedben, és nem látszódik meg az öltözékeden, akkor lesz zavaros az összkép. Ha összezavarodok, ha rádnézek, akkor az egy rossz outfit.

Hamarosan itt a fürdőruhaszezon. Hogyan éled meg a fürdőruhavásárlást? Milyen tanácsot tudnál adni azoknak, akik tortúraként élik meg a strandszezon közeledtét?

Egy fürdőruhám van, és azt hordom, amíg tönkre nem megy. Abszolút nem élem meg tortúraként a fürdőruhavásárlást. Vigyázok magamra, megteszek mindent, sportolok, egészségesen táplálkozom. Innentől kezdve, ha valakinek nem tetszem fürdőruhában, akkor nem tehetek róla. Találni kell egy jó fürdőruhát, amiben biztonságban érzed magad, és tudod használni arra, amire akarod – napozásra, úszásra, stb. A fürdőruhának – és bármilyen más ruhának – nem arra kell rámennie, hogy takargassuk magunkat. A strandszezonnal nem kell foglalkozni, ne mások kedvéért járj strandra. Vedd fel a fürdőruhádat, aztán menj pancsolni!

Képek forrása: Urban-Eve.hu

Mihály Viktória