Magazin

Témák

Interjú a Zoe Phobic tervezőjével, Szimon Ágóval

Szimon Ágó rendkívül bájos lány. Új kollekció tervezésekor csöndet és makulátlan, katonás rendet kíván maga köré, mikor viszont szab és varr, zene hömpölyög műhelyében. Ilyenkor a cipőjéből is kibújik, varrni ugyanis mezítláb szeret. Ha belépsz aprócska üzletébe, a Knitbe, azonnali vidám üdvözlése fogad, melynek köszönhetően máris otthon érzed magad. Itt ültünk le egy beszélgetésre, hogy új 2011 őszi/téli kollekciójáról és a divattervezésről meséljen, én pedig írhassak arról nektek, milyen is valójában Szimon Ágnes Nóra, a Zoe Phobic ruhamárka tervezője.

Személyes hangvételű interjút szerettünk volna, a vele kapcsolatos tényekről, eseményekről ugyanis már több helyen olvashattunk. Kreációit nagyon kedveljük, így nagyon kíváncsiak voltunk, milyen az a lány, aki a Zoe Phobic márka mögött áll.

Az őszi-téli kollekció a visszafogott angol stílus jegyében készült, az előző viszont Madonna stílusjegyeit és kicsit a ’80-as éveket hozza vissza. Mi alapján döntöd el kollekcióid témáit és a stílusokat? Egyfajta stíluskeresés ez, vagy a későbbiekben is tervezel különböző tematikákat?

Egyszer csak „bekattan valami”, ér valamilyen inspiráció, ami alapján el tudok indulni. A nemrég megjelent 2011-es őszi/téli kollekció esetében sem volt ez másképp. Nagyon sokat olvasok Agatha Christie-től, és régóta úgy éreztem, hogy a regényeitől nyert élményeket, a hatást, amit gyakorol rám, fel kell használnom, és ki kell fejeznem magam általa valahogy. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a tervezésben valósult meg. A könyvek és némileg a történetek alapján készült filmek adtak ihletet az alkotáshoz, hozzáadva a saját elképzeléseimet, fantáziámat születettek meg az új ruhák.

Összevetve a két kollekció stílusvilágát, állíthatjuk, hogy egyfajta stíluskeresés számodra még ez az időszak?

Persze, mindenképp. Valóban keresem még a saját stílusom, ugyanakkor nagyon új vonalat nem hiszem, hogy már kipróbálok. Már kezd összeállni nagyjából a következő kollekció a fejemben, maradok a lágy, világos, bézses, pasztelles színeknél. Könnyed vonalakat, könnyed anyagokat képzelek el, és szeretném kicsit visszahozni azt a geometrikus irányt, amit az elején is követtem. Valahogy ezt a kettőt, a lágyat és a merevet szeretném ötvözni.

Ezek szerint a nagyon élénk színek távolabb állnak tőled?

Kissé igen, bár terveztem, hogy azokkal is dolgozzak, de bevallom, egyszerűen nem ment. Nem érzem magaménak az élénkebb árnyalatokat.

Idén márciusban nyitottad meg a showroomod. Miért volt fontos számodra, hogy saját üzleted legyen?

Mivel vidéki, nagymarosi vagyok, nagyon nehéz volt megoldani azt, hogy ha valaki rendelt tőlem egy ruhát, azt például egyszerűen fel tudja próbálni. Ezt pedig ugye nem lehet elhagyni, és nem akartam kellemetlenséget. Mivel a műhelyem is itt van az üzlet galériáján, így az anyagot is egyből idehozom, amit itt veszek szintén a városban, nem kell hazacipelni, vonatozni vele Nagymarosra. Nem utolsó sorban pedig így megjelenhetnek itt a ruhák, könnyen elérhetnek az érdeklődők, leendő vásárlók, megtekinthető a kínálat, a kollekció.

Hogy tudsz a legjobban dolgozni? Milyen körülmények kellenek, hogy el tudj merülni a tervezésben? A zenét bömböltető vagy az abszolút csöndbe burkolózó típus vagy?

Érdekes, mert tervezéskor jobban szeretem, ha egyedül vagyok, és abszolút csönd, otthonos környezet van körülöttem. Szeretem sokszor, de csak nagyon vázlatosan lerajzolni a ruhákat, leírni melyik milyen anyag, milyen szín. Nagyon szeretem a lehető legrészletesebben kidolgozni ezeket, általában komplett füzetek telnek meg a vázlatokkal.

Ha varrok, akkor viszont zenét hallgatok közben, rendet teszek a műhelyben, mert csak akkor tudok szépen varrni, ha a dolgok, eszközök a helyükön vannak. Varrni nem nagyon tudok cipőben, nem szabadna ugyan, mert kicsit veszélyes, megrázhat az áram, de így alakult ki mégis. Most éppen nem dolgozom együtt varrónővel, így ismét én varrom a ruhákat, viszont egy varrodánál vár éppen egy „próbakupac” elkészítésre, ha beválnak, velük folytatom. Elég kritikus vagyok, és bevallom, egyedül sokkal könnyebben dolgozom, mint csapatban, de remélem, megtalálom a megfelelő partnereket a ruhák készítéséhez.

Sokan készítettek veled interjút, nagy az érdeklődés most irántad, mint fiatal tervező iránt. Megkeresnek magazinoktól is, hogy elkérjék fotózásokra a ruháidat?

Sajnos még nem, de régóta van ilyen vágyam. Stylistokkal kellene ismerkednem, beajánlani a ruhákat, de egyelőre még elég szűk az ismeretségi köröm. Valószínűleg azért is, mert nagymarosi vagyok, nem laktam még Pesten soha, és így nem is nagyon tudok eljárni a különböző divateseményekre, rendezvényekre. Viszont ez az akadály elhárulni látszik, szeptemberben ugyanis felköltözöm Pestre, ha minden jól sikerül. Mindenképp valahol itt, a belvárosban szeretnénk lakni a barátommal.

Te hol vásárolsz, illetve ki ruháit viseled szívesen?

Nagyon szeretem Nanushka kreációit, éppen tegnap sikerült beszereznem az első Nanushka ruhámat, amit most is viselek. Természetesen nagyon szívesen járnék tetőtől talpig magyar tervezők ruháiban, de az elég költséges volna sajnos. Amíg ezt nem engedhetem meg magamnak (nevet), illetve ha nem a saját ruhámban vagyok, akkor főleg a Zarában és a H&M-ben vásárolok.

Hogy képzeled el magad 5 év múlva? Egy interjúban említetted, hogy abszolút nyitott vagy külföld felé, elképzelhető tehát, hogy áthelyezed a székhelyed Budapestről?

Igen, lehetséges, el tudom képzelni magam Bécsben vagy valahol Észak-Olaszországban. Messzebbre nem mennék a családom miatt, de tényleg úgy érzem, hogy 5 éven belül szinte bármi lehetséges. Hisz 1 éve például még azt sem tudtam elképzelni, hogy lesz egy üzletem, márciusban mégis megnyitottam. Tanulni iskolában már nem tervezek, viszont borzasztóan érdekel a sütés és a cukrászmesterség. Egészen pontosan a sütemények díszítése, tehát végül is a design abban is. Egyelőre csak otthon gyakorolom ezt, de talán egyszer úgy hozza az élet, hogy lesz alkalmam kipróbálni magam ezen a téren is. Ó, igen, és a cipőtervezést is jó lenne megtanulni. Ilyen kis álmok tehát akadnak bőven, a megvalósítás lesz velük a dolgom. „Csak”. (Nevet.)

Végzettséged szerint divat- és stílustervező vagy, illetve kollekcióid fotózásának alkalmával stylistként is közreműködsz. Szeretnél a későbbiekben a stylist szakmában is elmerülni?

Igen, ez is nagyon érdekel. Eredetileg azt gondoltam, hogy a szakmám ezen területén fogok inkább elhelyezkedni. Viszont úgy érzem, itthon ennek még „nem igazán van helye”. Kevés olyan magazin vagy internetes felület van, ahol stylistot alkalmaznak, ahol mégis, ott már „évekre előre” bebetonozza magát valaki.

Ha úgy adódik, szívesen kipróbálnám magam ebben. Bár abból is látszik, hogy ennek itthon egyelőre még nincs kialakult „kultúrája”, hogy sok fotós egyszerűen nem engedi érvényesülni a stylistot. A stylistnak nem csak az a munkája, hogy ráadja a ruhát a modellre, hanem az ő feladatához tartozna a beállítások, a koncepció, a stílus, a hangulat kitalálása is, viszont egy nagyon határozott elképzeléssel bíró fotósnál ezt sajnos nehéz megvalósítani. Tisztelet a kivételnek persze.

Színésznőnek is készültél korábban, majd a háttérmunka keltette fel az érdeklődésed, és végül a divattervezés lett a hivatásod. Ettől függetlenül jársz színházba? Inspirációként is szolgál? Szerepel a terveid között, hogy kipróbáld magad a jelmeztervezésben?

Tökéletes szellemi kikapcsolódást jelent számomra a színház, igazi gondolatébresztő, így igyekszem viszonylag gyakran eljárni előadásokra. Az egésznek a hangulata, a világa, a ruhák, a jelmezek, a karakterek, mind-mind rendkívül inspirálnak. Egyszer talán egy előadás szolgál majd ihletként egy leendő kollekciómhoz.

A jelmeztervezés érdekes terület, el tudom képzelni, hogy ha lehetőségem adódik rá, tevékenykedjek ezen a területen. Inkább talán a modern korszakok, például a 20. század öltözködési stílusai vonzanának.

Ha már itt tartunk, és kicsit elkalandozunk, ha létezne időutazás, mely korszakba mennél vissza úgymond inspirálódni?

A ’30-as, ’40-es évek vidéki Angliáját nagyon megnézném. Nagyon rajongok úgy egy az egyben Angliáért, ezt az őszi-téli kollekció is visszatükrözi ugye.
 

Hogyan tudsz a leginkább kikapcsolódni?

Ha tényleg semmilyen határidő, megrendelés, munka nincs éppen a nyakamon, és van időm relaxálni kicsit, akkor leginkább sétálni szeretek a barátommal a belvárosban. Fagyizunk, mászkálunk, nézelődünk. Nem vagyok a láblógatós típus, sőt, az kifejezetten fáraszt. Amikor nagyon elfáradok, akkor érzem igazán, hogy mennem kell valahová, ki kell szabadulnom, és kiszellőztetnem a fejem. Ha majd már itt lakom Budapesten, biciklivel szeretnék közlekedni, az is nagyon kikapcsol, így alig várom.

Mi az, amit mindig magadnál hordasz? Mint ahogy egy írónál mindig van notesz, a te táskádban mit találnánk?

Szintén egy noteszt (nevet). A vonaton töltött időt például rendszerint rajzolással töltöm, csak előkapom a noteszem, és máris készítem a vázlatokat. Ha előjön utazás közben egy szikra, azt nem szabad veszni hagynom.

Milyen típusú ruhák tervezésére készülsz még a jövőben? Készítenél például fürdőruha kollekciót, vagy egy sportosabb vonalat? Vagy ragaszkodsz bizonyos határokhoz a stílust illetően?

A sportosabb stílust nem érezném sajátomnak, viszont eltaláltad, a fürdőruha tervezés rendkívül foglalkoztat. Nem kizárt, hogy jövő nyárra már megvalósítok egy ilyen vonalat, de ehhez előbb mindenképp egy megfelelő munkatársat kell találnom. Fürdőruhát értelemszerűen teljesen másképp kell varrni.

Ki az a divat világából, akivel ha tehetnéd, szívesen együtt dolgoznál?

Balla Vivivel mindenképp, remekül megtaláltuk az összhangot a mostani kollekció fotózásakor is. Igazából nincsenek idoljaim, a hazai tervezőket nagyon tisztelem, bármelyikükkel szívesen együtt dolgoznék egyszer. A már említett Nanushka, és mellette a Je Suis Belle kreációi nagy kedvenceim.

Ha jellemezned kellene magad, mely tulajdonságokat említenéd meg első sorban?

Kitartónak tartom magam, bár beismerem, olykor nálam is „elszakad a madzag”. Akkor egy fél óra erejéig közel vége a világnak, hirtelen mindent szörnyűnek látok, de aztán rájövök, hogy csupán hiszti volt az egész. Magamra parancsolok, és teszem tovább a dolgom. Megbízható vagyok, fontos számomra a pontosság, a határidők tartása. És még a közvetlenséget említeném, szeretek itt az üzletben személyesen találkozni a vásárlóimmal.

És hogy viseled a kritikát? A sok pozitív visszajelzés mellett érnek esetleg negatív megjegyzések is?

Azt hiszem, egyelőre nehezen emésztem meg a negatív véleményeket. Viszont mindig igyekszem átgondolni, kategorizálni úgymond, hogy építő jellegű kritika ért, amit hasznosíthatok és megfontolhatok, vagy egyszerű rosszindulatú gonoszkodás, ami igazán nem számít. Az utóbbi mégis elég sokáig bántani szokott, de igyekszem hamar túltenni magam rajta.

A Zoe Phobic kreációt személyesen megtekinthetitek Budapesten, a  7. kerületi belváros szívében lévő Rumbach Sebestyén utca 3. szám alatti üzletben. Felkereshetitek a márka weboldalát is, illetve lájkolhatjátok Zoe Phobicot a Facebookon.
 

Képek forrása: Zoe Phobic

Kapcsolódó cikkeink:

Interjú Balla Vivienne-nel
OurStyle Boutique ezúttal a Mammutban
Anna Amélie showroom megnyitó
Abodi Dóra varázslatos világa
Megjelent a Shopping.hu interjúgyűjteménye
Interjú Oláh Annával

Zádori Kinga