Magazin

Témák

Cukorkák és dizájn tárgyak egy helyen

Decemberben a karácsonyi rohanás előtt egy érdekes meghívót kaptunk a Cukorka Sweetfabrick üzletmegnyitójára. Az édességüzlet az Insitu és a Front között kapott helyet, és mint kiderült nem véletlenül, hiszen a három üzletnek közös a szülőatyja. Bemutatjuk Gerzsenyi Andrást, aki mesél az üzletek keletkezésének történetéről, a modern tárgyak és a régiségek iránti vonzódásáról.

Építészként végeztél, hogyan kerültél mégis a design világába?

Spanyolországban voltam egy ösztöndíjon, ahol a spanyol építészet nagyon nagy hatással volt rám. Visszatérve próbáltam az ott szerzett tapasztalatokat továbbfejleszteni. Az építészet ugye nem áll messze a tárgykultúrától, a dizájntól, az egyetem pedig egy olyan szemléletet adott, melynek nagyon nagy hasznát tudtam venni a dizájn világában is. Amikor lediplomáztam, akkor döntöttem úgy, hogy kicsit otthagyom az építészetet és azokra az alapokra támaszkodva, amiket ott elsajátítottam, valami mást próbálok ki. Így nyitott meg 2007-ben az Insitu – innen indult az egész, innentől már nem tudtam elszabadulni ebből a körből. Folyamatos igényt éreztem arra, hogy továbblépjek, hogy új kihívást találjak, így születtek meg szépen sorban a projektek.

Az Insitu 2007-es indulása óta már kultikus helynek számít. A magyar dizájner termékekre épülő üzletként ez volt az egyik úttörő.

Ami kifejezetten dizájnbolt volt, azok között tényleg az elsők voltunk, bár tág az a fogalom, hogy ki mit ért annak. Voltak már egyedi ruhaboltok, az Eclectick már létezett akkor, illetve voltak hasonló, iparművészeknek a tárgyait áruló üzletek, melyek közül még ma is létezik például a Magma, ahol inkább a lakberendezés van a középpontban. Valamint volt még a Forma, ami külföldi termékekkel foglalkozik. De kifejezetten olyan üzlet, ami leginkább a magyar tervezők munkáit gyűjti össze és nem egy témára koncentrál, ilyen nem volt az Insitu előtt.



Mitől egyedi a mai napig az Insitu?

Nálunk kezdetektől fogva volt egy kis lakberendezés, divat, illetve különböző ajándéktárgyak. Igaz, mára már vannak hasonló üzletek, de még mindig úgy érzem, hogy az Insitu a sokszínűségénél fogva egyedi. Azóta sokkal nagyobb a választék, ami igazán örvendetes, és külön öröm, hogy a közelünkben kialakult egy olyan kör, ahol könnyen körbejárhatóak a hasonló tematikájú üzletek és ennélfogva a külföldieket is könnyen lehet irányítani.

Pár éve az Insitu mellett megnyitottátok a hasonló tematikájú Frontot.

Amikor az Insitu már két éve működött, akkor éreztük, hogy jó lenne, hogy ha lenne egy kistestvére, ami egy kicsit más irányba menne el. Valamint kíváncsi voltam, hogy mi lenne akkor, ha egy jól látható helyen, egy könnyen megtalálható üzletet hoznánk létre. Így jött létre végül a Front, egy kis üzlet a forgalmas utcán.



Elsőre igen hasonló a két üzlet kínálata. Mégis miben más a Front?

Nagy a hasonlóság a két üzlet között, nyilván azért, mert nem tudunk szabadulni egy-két terméktől, ragaszkodunk hozzá, hogy mindkét helyen ott legyen, hiszen azok a visszajelzések, hogy szükség van rájuk. Azonban folyamatosan dolgozunk azon, hogy elkülöníthető legyen a két hely. Amiben különböznek, hogy a saját, szitázott nyomással készült termékeink csak a Frontban találhatóak meg, illetve van néhány tervező, akit nem engedünk be az Insituba. Különválogatjuk a Frontos tervezőket, akik azt a képet tudják erősíteni amit ott közvetítünk. Az egy picit turistásabb bolt. A Front emellett egy fotóbolt is, a Lomográfia nagyobb hangsúlyt kap, filmelőhívással is foglalkozunk. Az eladók felkészültebbek is a fényképezőgépekkel kapcsolatban.

A két üzlet tőszomszédságában 2011 decemberében megnyitottátok a Cukorka Sweetfabrick-ot. Miért pont a cukorkakészítésbe fogtál?

Jellemző, hogy mindig olyan területet keresek, ami újító és nincsen Budapesten. A cukorkakészítés már egy ideje foglalkoztatott, merthogy a családomban voltak cukorkakészítők. Éppen száz évvel ezelőtt, 1912-ben nyitották meg az első üzemüket itt Budapesten. Mindig is szívesen hallgattam azokat a történeteket amik fennmaradtak. Több generáción keresztül adta át a család a vállalkozást, ami végül az ’50-es évek végégig működött. Gyermekeim dédnagymamája is járt a műhelyben, sok időt töltött el, ő sokat szokott mesélni erről. A Cukorka kapcsán is nagyon lelkes, minden technikai tudást, amire gyerekkorából még emlékezett, illetve minden dokumentumot, papírt átadott, amiket mi féltve őrzünk. Ami érdekes, hogy a nyalókának a szabadalma az ő családjuk nevéhez fűződött, úgyhogy ezt a szabadalmi levelet majd itt is ki fogjuk tenni.

Hol sajátítottad el a cukorkakészítés mesterségét?

A családi kapocs miatt én mindig is fogékony voltam erre a dologra, és tudtam róla, hogy vannak hasonló cukorkakészítő bemutatóhelyek külföldön. Az interneten követve őket sokat tanultunk tőlük, a tudást apró morzsánkként szedtük össze. Én valójában egy fél évet töltöttem azzal, hogy apró részletekből összeállítsam az egészet. Magyarországon is megkerestem olyan embereket, akik ezzel foglalkoztak vagy foglalkoznak. Például egy cukor szobrásznőt találtam meg, aki nagyon segítőkész volt és sokat beszélgettünk a technikákról az alapanyagokról. Illetve olyan nagyobb üzemek vezetőit kerestem fel, akik cukorkanyalókákat készítenek és inkább az üzemi oldalról tudták megközelíteni a témát. A lényeg az, hogy mindenki hozzátett valamit, amivel előre tudtam lépni.

Miért gondoltátok azt, hogy a nyilvánosság elé kell tárni a cukorkakészítés folyamatát?

A cukorkakészítés összes lépése izgalmas, a főzéstől eltekintve. Ahogy belekerül az aroma, az illatok amik felszabadulnak, ahogy betöltik a teret. A színezésnél a látvány, ahogy az intenzív színekkel megtelítjük a cukormasszát, annak a feldarabolása, amikor átkerül a melegítőasztalra, ahol a formázás történik. Ekkor vesztik el teljesen a fonalat a vendégek, hogy mi is történik pontosan, mert térben nem látják át, hogy mi történik. A végén pedig jön a meglepetés, a kész terméknél, annak is a felszeletelése.

Említetted, hogy más szakmabeli is megkeresett titeket a Cukorka kapcsán. Nem érzitek azt, hogy a konkurenciának segítetek?

Onnantól kezdve, hogy nekünk egy látványműhelyünk van, és bárki bejöhet és végignézheti a folyamatokat, illetve maga is kipróbálhatja, kérdezhet közben, nincsenek titkaink. Azt gondolom, hogy a titkainkat nem kell őrizgetni akár a konkurencia előtt sem. Abban bízom, hogy a dizájn vonalat követve mindig az élvonalba tudunk majd tartozni. Más műfaj az, amit ők csinálnak, kisebb vidéki műhelyekben, például nem tudnak közönséget fogadni, nem tudják bemutatni a lépéseket. Ők tényleg a gyártással foglalkoznak, nekünk pedig az egyik legfontosabb szempont, hogy Budapest belvárosában, egy gyönyörű szép épületben, egy nagyon szép műhelyben kisebb csoportokat is, tudunk fogadni. Tehát két dolog kapcsolódik itt: az élmény része, amit itt a néző kap, illetve maga a termékeknek a szeretete.

A Cukorka, illetve az Insitu és a Front kapcsán is folyamatosan jelen van a múlt és a jelen összekapcsolódása. Mennyire tudatos ez nálad?

Ha az ember egy ilyen környezetben nyit üzletet, akkor elkerülhetetlen az, hogy szeretné megtartani és kiemelni a régi szépségeket. Építészként nagyon örültem annak, hogy ebben az épületben nyithattam meg az üzleteimet, és imádok ide minden nap belépni, hiszen szerintem ez Budapest egyik legszebb és legizgalmasabb épülete, annak ellenére, hogy most milyen szomorú állapotban van. Mindenképpen kézenfekvőnek éreztem azt, hogy ezt meg kell jelenítenünk, például az Insituban a hely kialakításával, a nyers acélgerendákkal, a sarokban található szép régi csigalépcsővel. Meg akartam tartani ezt és úgy gondolom, hogy ez a kontraszt nagyon izgalmas.

A Cukorkánál ez egy másik téma, itt inkább a régi szakmának az újraelevenítése folyik. Ez megint csak amiatt, hogy nagyon szeretek ragaszkodni rég elfeledett dolgokhoz, amiket újra be lehet hozni a köztudatba, újra meg lehet mutatni. Szép, hogy ilyen gyökere van és nem egy légből kapott dolog. A legszebb az egész cukorkakészítésben, hogy ugyanazt a technikát, ugyanazokkal az eszközökkel, ugyanazzal a tudással, ma is meg lehet csinálni egy teljesen új környezetben. Hogy mennyire átemelhetőek ezek a régi szakmák, nem kell újraírni a receptet, nem kell újragondolni a módszereket, hanem lehet ugyanazt folytatni. Nem mindig a megújulás a fontos, hanem inkább az, hogy megfelelően be tudjuk helyezni az adott korba.

Mik a jövőbeni terveitek az Insitu, a Front és a Cukorka kapcsán?

Megpróbáljuk a fiatal tervezőket egy picit jobban bemutatni, segíteni nekik. Az Insituban kéthavonta vannak pályázatok, ahol még aktív diákok tudnak pályázni arra, hogy megjelenjenek nálunk egy három hetes időszakra. Egy kiállítás megnyitóval induló esemény lesz majd, ahol be tudják mutatni a közönségnek az éppen aktuális terveiket. Ez lesz az egyik amivel foglalkozunk, illetve a Fronttal kapcsolatban még nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni a szitázott termékeinkre, szeretnénk ezeknek a grafikáit tovább bővíteni.

A Cukorka kapcsán szeretnénk majd kifelé is terjeszkedni, amennyire a lehetőségeink engedik. Illetve most az az első, hogy minél több emberrel megismertessük a cukorkakészítés folyamatát. A cégekre is nagyon számítunk, de a sorrend, hogy először nekünk kell felmutatni azt, hogy mit tudunk, milyen minőségű termékeket készítünk, illetve hogy mi milyen lehetőségeket látunk ebbe.

A vasárnapi WAMP-okon is gyakran találkozhattok a Cukorka Sweetfabrick-kal, illetve látogassatok el a Múzeum körúti üzletükbe is!

Elérhetőségek:
Cukorka
Insitu
Front

Fépek forrása: Insitu és Cukorka Sweetfabrick Facebook oldala

Mihály Viktória