Magazin

Témák

A tapasztalatszerzés időszaka - interjú Hevesi Nórával

Hevesi Nórával májusban az Anna Amélie új kollekciójának bemutatója kapcsán találkoztam, és azonnal felkeltette a figyelmemet a gyönyörű ruhákat tervező lány. Pár hónappal később egy kávé mellett beszélgettünk Nórival az életében zajló változásokról és a jövőbeni tervekről.

Minden divattervezőtől megkérdezik, hogy honnan jött a divat iránti rajongás. Neked honnan datálható ez a szenvedély?
Akár azt is mondhatnám, hogy nagyon romantikus történet kötődik a divat iránti rajongásomhoz. Nyolc évesen a Nők Lapjában láttam egy divatrajzot a nagymamámnál és azonnal beleszerettem, de szerintem ez sok kislánnyal megesik. A dolog ott dől el, hogy az ember tesz-e érte vagy sem. Voltak persze kitérők, de mindig jelen volt a ruhatervezés az életemben. Aztán apukám leültetett 15 évesen, hogy ha igazán ezt akarom, akkor kezdjek el komolyan tenni érte. Elkezdtem Kopek Ritához felvételi előkészítőre járni, ahol akadémikus rajzot, festészetet is tanultam.

Az egyetem alatt készítettél egy kollekciót molett lányoknak. Mennyiben más, mint a megszokott modellalkatra tervezni?
A plus size kollekciónak az volt a lényege, hogy megnézzem, hogy egy teltebb nőnek hogy lehet tervezni. Nagyon más területe ez a divattervezésnek, sokkal kötöttebb, hiszen a modellalkatú lányokra bármit rá lehet adni. A molett nőknél pedig egy konkrét, már formás alakra kell ráönteni a ruhát.

Az volt az érdekes, hogy amikor a kollekcióhoz végeztem a kutatást és végignéztem az ilyen tematikájú nemzetközi blogokat, kezdetben zavart, hogy nem a már megszokott vékony lányokat látom. Mindegyik blogger felvállalta, hogy ő a plus size kategóriába esik és minél többet néztem a fotókat, annál természetesebbé váltak ezek a szettek. Nehéz volt átformálni a gondolkodásmódomat, hogy tényleg, ez sem rossz, a végére már kifejezetten tetszettek az összeállításaik.

Honnan jött a plus size téma körbejárása?
Azért választottam ezt a feladatot, mert valahol ez pszichológia és önmegfejtés volt számomra. Hiszen én sem vagyok egy vékony lány. Eddig soha nem magamra terveztem, hiszen rám nem voltak jók azok a ruhák. Ezért úgy döntöttem, kipróbálom hogy ezúttal magamra terveznek. A jövőre nézve sem elvetendő az ötlet, hiszen ami a molettebb nőknek jól áll, azt a megfelelő méretben a vékonyabb lányokon is jól mutat – nem úgy, mint fordított esetben. Ezt a következő kollekcióm tervezésénél biztosan szem előtt fogom tartani.

Ezek szerint vannak már elképzeléseid a továbbiakról. Az Anna Amélie-nek tervezett ruhadarabjaidat nagyban meghatározzák a gyönyörű minták és a színes anyagok. Ezek az elemek is szerepelnek majd egy jövőbeni kollekcióban?
Hiszek abban, hogy amilyen ruhát viselünk, az befolyásolja a hangulatunkat. Azt tapasztalom, hogy a divatban nagyon sok minden visszahúzódásra készteti az embereket. Például tök jól néz ki egy szegecses dzseki, de az emögött álló rejtett jelentések, előbb-utóbb szerintem bennünk is megjelennek. Az lenne igazából majd a célom, hogy kicsit továbbmenjen a dolog ennél, és lelkileg is egy kis pluszt tudjak adni a ruháimmal. Mint például a Benettont vagy a Missionit, ezek a márkák vidámságot közvetítenek. A hazaiak közül a Je Suis Belle-t tudnám kiemelni, akik vidám ruhákat terveznek, nagyon tetszik ez a lenge, „hippis” vonal, amit ők képviselnek. Ha Az ember ilyen ruhákat visel az másfajta erőt ad, egy pozitív irányú kivirágzást segít.

Azt hiszem a minták fontosságát mindenki érezhette az Oláh Annának tervezett kollekció kapcsán. Honnan jött az ötlet?
A koncepció adott volt, a korallok, a tenger élővilága. Úgy gondoltam, hogy ez a téma megköveteli a nyomott anyagokat. Volt néhány kedvenc képem, amik számítógépes manipuláció során nyerték el végső formájukat. Egy jó játéknak fogom fel a minták tervezését. Jó érzés, ha az ember a saját különleges anyagait használhatja fel, Sajnos itthon elég nehéz ezt kivitelezni, kevés helyen készítenek ilyen mintás anyagokat, ennek ellenére szerencsére több hazai tervező élt már saját mintás anyagok adta lehetőségekkel, akár gondoljunk a már korábban említett Je Suis Belle-re, Tomcsányi Dóri, vagy éppen Abodi Dórára.

Sokszor említed hazai tervezők nevét. Mi a véleményed a magyar divattervezőkről?
Itthon nagyon sok jó tervező van, szeretem a sokféleséget, hogy lehet a stílusok között válogatni. Szerintem fontos az, hogy lehessen sok minőségi termékből válogatni. Bár még mindig a kísérleti időszakban vagyok, elég határozott véleményem van arról, hogy mi a jó és mit szeretnék, de ezen belül elég nagy a mozgástér. Hogy mi lesz a tényleges manifesztációja az elképzeléseimnek, az még bő egy év mire kiderül.

A bő egy évben egy párizsi utazás is szerepel, mesélnél erről?
Az Erasmus program keretében pár napon belül fél évre Párizsba költözöm. Nagyon nagy lehetőség ez, igyekszem a legjobban kihasználni az ott töltött időt és minél több tapasztalatot, élményt magamba szívni.
Tanulmányi terveim között szerepel még egy gyakorlati központú külföldi képzés, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a divatmarketingre és az ipari gyártásra. Szerintem ezeknek az ismerete elengedhetetlen egy sikeres márka építéséhez.

Nem ez lesz az első külföldi „tanulmányutad”, hiszen korábban a londoni Central Saint Martins nyári egyetemére is jártál. Milyen érzés volt ebbe a legendás iskolában járni?
A Central Saint Martins ténylegesen olyan, amilyennek az ember elképzel egy divatiskolát. Hihetetlenül inspiráló volt az a közeg, ott a tanárok arra törekszenek, hogy a diákokat felszabadítsák, nem a konvenciókat akarják erőltetni. Mindenképpen megéri, ha csak egy rövid kurzus erejéig is, de belepillantani ebbe a világba.

A sok munkának meg lett a gyümölcse is, hiszen nemrégiben indultál egy nemzetközi pályázaton is.
Igen, részt vettem egy farmertervezési pályázaton, ahol újító jellegű dolgokat kellett kitalálni. A terveimmel bejutottam a döntőbe, amit Monacóban rendeznek majd novemberben. Formailag variálható ruhadarabokat készítettem, egyrészt dzsekiket, amikre különböző díszítőelemeket lehetett felkapcsolni, de terveztem egy ruhát, aminek a bőségét lehetett szabályozni különböző lerakások és övek segítségével. Ez lesz az első bemutatóm, ahol gyártók lesznek jelen, így ez helyezéstől függetlenül is nagy lehetőségeket tartogat.

Nagyon sok projektben veszel részt. Tudatosan alakítod így?
Tapasztalatszerzési időszakban vagyok. Az Annával való együttműködéssel kezdődött, de más munkáim is vannak jelenleg. Fehér Balázs új márkájának én vagyok a tervezője, ahol Balázs és alkotótársa, Töröcsik Dani vízióit próbálom megvalósítani. A nemrég nyílt szórakozóhely, a Trafiq munkaruháit is mi készítjük. Egy nyomott mintás pólóról van szó (Kiss Miklós, a Trafiqnak készített motívumaival), amiben vagy egy kis szabászati csavar.

Ezek mind szárnypróbálgatások, szeretném azt, hogy mire ténylegesen a saját márkám építésébe kezdek, már pontosabban tudjam, hogy mit akarok. Szeretném azt, hogy ami a nevemhez fűződik az a minőség, és a pozitivitás legyen.

Kapcsolódó cikkeink:
Izgalmas események az Anna Amélie életében
„Cipők, táskák, övek - minden, ami bőr” - interjú Takács Judittal
A nyár nagy kedvence: Je Suis Belle 2012 summer

Képek: Várfi István
Mihály Viktória