Magazin

Témák

A divat már nem a divatról szól

A Marquard Média belga divatigazgatója, Eli van Poeyer tíz év után köszön el hazánktól, és vág bele új kihívásokba. Utolsó interjúja, melyet a Shopping.hu-nak adott évösszegzés helyett inkább egy életszakasz lezárásáról szól.

Mint nemzetközi tapasztalattal rendelkező divatszakember, mi a véleményed a 2010-es évről a divat szempontjából? Milyen változásokat vettél észre?

Úgy gondolom, hogy a legnagyobb változás az volt, hogy a tervezők visszatértek a gyökereikhez – sokan, köztük például a Gucci, vagy éppen a Dolce&Gabbana, visszatértek a fine tailoring-hez, a szabászathoz. Megpróbálták erősíteni a márkát oly módon, hogy azt vették figyelembe, hogy mi is volt az eredeti filozófiájuk, a koncepciójuk, és hogy honnan jöttek. Az elmúlt nehéz időszakban egyénként ez a fajta visszatérés az emberek nagy részére is igaz volt.

Az is érezhető volt, hogy a kollekciók leginkább vásárló-orientáltak voltak, különleges, divatmagazinba illő darabokat csak elvétve lehetett találni, ezek pedig általában csak bizonyos magazinokhoz juthattak el. A divatbemutatókon ezt személyesen is tapasztaltam, érezhető volt, hogy a vásárlók prioritást élveztek egyes magazinokkal szemben.  A legtöbb meghívott egyébként is felvásárló volt, vagy éppen valamelyik nagyáruház vezetője, a világ minden részéről.

Mik voltak azok a jelek, amik tovább erősítették ezt az érzést?

A kollekciók darabjai kifejezetten nőies, hordható darabok voltak. A színek sem voltak túlságosan kihívóak, hiszen a camel, a szürke és a fekete volt a leghangsúlyosabb szín. Ami érdekes, hogy nagyon nagy figyelmet fordítottak a kiegészítőkre, hiszen ezek azok, amiket az emberek gyakrabban vásárolnak és vásárolni is fognak. Egy kabát például már egy nagyobb beruházás, és hosszabb távra, akár tíz évre is szólhat, kiegészítőt azonban gyakrabban vesznek.

Milyen mélyek szerinted ezek a divatvilágban végbement változások?

A divat már nem a divatról szól. A teljes divatszakma megváltozott, és ez nem csak az elmúlt évben volt érezhető, itt hosszabb folyamatokról beszélhetünk. A ’80-as években például minden teljesen őrült volt a mai szemmel, akkoriban a stylistok még valóban stylingoltak, hiszen nem érdekelte őket, hogy ’ezt a két designer darabot be kell tennünk a szettbe ahhoz, hogy megkapjuk a hirdetést.’ Ez azonban manapság egy olyan dolog, amire gondolnunk kell – egyensúlyoznunk kell az editorial és a hirdetés határán, ugyanis a divat napjainkban szín tiszta üzlet.

Az olyan emberek azonban, mint Anna Dello Russo vagy Carine Roitfeld igyekeznek visszahozni azt az örömet, amit a divat okozott régebben. Egy kicsit lázadnak a rendszer ellen, Anna talán ezért is lett az ’Internet Barbie-ja’, ő most a legmenőbb dolog a szakmában. Csodálatos öltözékekben jelenik meg mindenhol, és végre van valaki, akinek van mersze kiöltözni. Fantasztikus a stílusa, a ’80-as évek világa modern felfogásban. Pont az ilyen emberek hiányoznak a magazinoktól.

Személyesen neked milyen volt ez az év?

Valamivel több, mint másfél év kemény előkészítő munkája után elkezdtük az InStyle-t, ami nem volt egyszerű, hiszen a Marquard Médiának sok bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy egy ilyen nehéz időszakban egy új magazint adjon ki. Persze az InStyle egy jól ismert név világszerte, megvan a kialakított imidzs, megvannak a standardek így már minden csak idő kérdése. Ha kialakul a megfelelő kapcsolatrendszer, akkor sokkal könnyebben mennek a dolgok. Ez már abban is megfigyelhető, hogy sikerült hét exkluzív interjút készítenünk, az interjúalanyok között szerepelt például Karl Lagerfeld, Giorgio Armani, vagy éppen a Dolce&Gabbana tervezőpárosa. Ezek az interjúk nem a magazin külföldi kiadásaiból lettek átvéve, hanem saját készítésűek voltak. Roberto Cavalli-val is együtt dolgozhattunk, aki negyvenedik évfordulóját ünnepelte, és ennek örömére egy exkluzív editorial sorozat jelent meg a magazinban, amely rendkívül szívélyes fogadtatásban részesült, rengeteg dicséretet kaptunk érte.  Ezek igazán szép eredmények, ami annak köszönhető, hogy sok időt és energiát szánunk az InStyle-ra.

Divatigazgatóként több magazin munkájában is részt veszel. Milyen projekteken dolgozol pontosan?

Pár évvel ezelőtt az Éva magazinnál kezdtem, ami nagy kihívás volt számomra. Ez a feladat volt az, ami később lehetővé tette számomra, hogy a Marquard Média divatigazgatója lehessek. Ez a lap egyébként folyamatosan fejlődik, és annak ellenére, hogy kifejezetten ’harminc pluszos’ magazin egyre népszerűbb és népszerűbb lesz. A sikere talán abban rejlik, hogy nem előtte-utána koncepció alapján dolgozunk, mi csak azt mutatjuk meg, hogy milyen lett utána. Sok pozitív e-mailt kapunk ezzel kapcsolatban, az emberek olyanokat írnak, hogy ’láttam ezt a ruhát egy másik magazinban egy 16 éves lányon és azt hittem, hogy én ezt nem is viselhetném, de utána ugyanazt a darabot láttam egy 40 éves nőn, akinek 42-es a mérete.’

A legnagyobb példányszámban eladott magazinnak, a Joy-nak is dolgozom, amely más filozófiát követ, hiszen itt egy százezres számban megjelenő magazinról van szó, amely a 15-45 éves korcsoportra figyel.
Az Instyle főleg a luxust képviseli, a három magazin közül, de ez nem azt jelenti, hogy csak drága termékek találhatóak benne, az Éva magazin folyamatosan felméréseket végez azzal kapcsolatban, hogy mennyit tudnak költeni a nők, és a magazinban mindennek megtalálható az ára. A Joynál pedig nem használunk drága termékeket, persze néha van egy kis mix-and-match, de a drágább termékeknek is elérhetőnek kell lenniük.

Mennyire „szabjátok meg”, mennyire tudjátok élénkíteni az olvasóitok divatérdeklődését?

A Marquard Média folyamatosan fejleszti ezeket a magazinokat, lépésről lépésre, az olvasók visszajelzéseit is figyelve. A magazinok célja, hogy információt szolgáltasson például a trendekről, és hogy útmutatást nyújtson az editorial sorozatok segítségével. Ezek kijelölnek egy utat, de nem kényszerítenek semmit. Persze nagy hatással lehetnek az olvasóra, de ez nagyban azon múlik, hogy milyen márkákról van szó és milyen módon vannak bemutatva.

Külföldiként kívülről jobban láthatod a magyarok hozzáállását a divathoz. Mi a véleményed a magyar divatkultúráról?

Sajnos Magyarországon nem igazán van vásárlás és divatkultúra, ez egy olyan dolog, ami nincs benne a magyarok vérében, és ez nem az emberek hibája. Olaszországban és Franciaországban, sőt még Belgiumban is teljesen más a hozzáállás. Például hat hónapos koromban én már Baby Dior-t hordtam, és ez ott teljesen normálisnak számít, mert teljesen más a filozófia. Itt sokan úgy gondolják, hogy ha valami drága, akkor annak fényesnek, csillogónak és feltűnőnek kell lennie, a logó mániáról nem is beszélve.

Mivel ennyi feladatot látsz el egyszerre, hogyan telik egy átlagos nap egy magazin szerkesztőségében? Sok különbség van egy külföldi és egy hazai szerkesztőségben?
Igyekszünk felvenni a nemzetközi tempót – az InStylenál például az amerikai ritmust próbáljuk meg követni. A különbség talán csak annyi, hogy körülbelül egy-két hónapos késésben vagyunk a többi, nagyobb divatiparral rendelkező országokkal szemben. Egy kicsit nehezebb hozzájutni a kollekciókhoz, hozzánk később érkeznek meg ezek a darabok. Egyébként a csapatommal van egy saját tempónk, egy ritmus, aminek segítségével jó előre tudunk tervezni, előre tudjuk, hogy az új szezonban mivel fogunk foglalkozni és a különleges kiadásokra is fel tudunk készülni.

Okozott érzékelhető nehézséget számodra a rossz gazdasági helyzet?

Nos, egy kicsit talán óvatosabbnak kellett lennünk, ami nem is feltétlenül rossz dolog. Üzletileg fel voltunk készülve, és tudtuk, hogy mire kell számítanunk, ezért nem volt semmi probléma. Mindezek mellett pedig igyekeztem megtartani azt a színvonalat, amit saját magamnak állítottam fel, a személyes elvárásaimnak akartam megfelelni.

Több divatbemutatóra kapsz meghívást, ami a munkád szerves részét képezi. Milyen bemutatókra jársz?

A milánói és a párizsi divathetekre szoktam főleg járni, és a legtöbb bemutatóra meghívnak. Ez a munka és a jó kapcsolatrendszer kiépítésének eredménye, ez segített ahhoz, hogy a front-rowban ülhessek például a Versace, a Gucci, vagy éppen a Roberto Cavalli bemutatón. Egyébként gyakran hallom a bemutatók során, hogy belgaként nagyobb és jobb PR-t csinálok Magyarországnak és a magyar szakmának, mint a saját hazámnak.

A bemutatók után arra is lehetőségünk van, hogy a showroomokban újra megnézzük a kollekciókat. Ilyenkor már elkérhetjük a ruhákat a fotózásokhoz, és foglalásokat is kérhetünk, de mivel Magyarország egy úgynevezett single-store, vagyis egy-boltos ország, ezért általában egy kicsit várnunk kell.

A külföldiekhez hasonlóan magyar divatbemutatókon is részt veszel?

Persze, amikor ilyen alkalom van, akkor általában elmegyek, hiszen a magyar piacot támogatom. A bemutatók előtt általában látom a kollekciókat, így ha valamiért nem tudok elmenni a show-ra akkor is tudom, hogy hogy néznek ki a kollekció darabjai.

Említetted, hogy belgaként a magyarokat képviseled más országokban. Külföldiként nehéz dolgod volt itt Magyarországon?

Azt kell, hogy mondjam, hogy az első három év nem volt egyszerű, de amint megértettem, hogy hogy működnek itt a dolgok egyre könnyebb és könnyebb lett. Tíz évnyi itt élés után ha belegondolok, azt látom, hogy itt egy kicsit bohókásabbak a dolgok, az egész életvitel.  Visszatekintve úgy érzem, hogy rengeteget tanultam, nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, és bár voltak hullámvölgyek és hullámhegyek, azért nagyon szívesen gondolok vissza ezekre az évekre.

A magazinok mellett személyi stylinggal is foglalkozol. Magyarországon van ennek a szakmának létjogosultsága?

Úgy gondolom, hogy igen, mert a hírességeknek néha bizony segítségre van szükségük ilyen téren. Vannak a szakadt, züllött celebek, akik mindent megmutatnak, de ott vannak az igazán tehetséges énekesek, és színészek, akikről sokan azt hiszik, hogy anyagilag bármit megengedhetnek maguknak, és tonna számra vehetik a szebbnél szebb ruhákat, de ez nem így van.
Amikor Zsédával elkezdtem dolgozni, azt mondtam neki, hogy egy olyan csapatra lesz szükség, aki segít kialakítani a teljes megjelenését. A közös munka során igazi barátokká váltunk. Zsédát külföldön is megbecsülik, és a Louis Vuitton, vagy a Gucci bármikor küld neki ruhát egy-egy alkalomra.

A jövőddel kapcsolatban van valami elképzelésed?

Ez még kialakul, de mindig van valami kihívás. Azt azonban megtanultam, hogy egyszerre csak egy dologgal érdemes foglalkozni, viszont sok mindent ki kell próbálni. Az itt eltöltött tíz év alatt a munkámon kívül szerveztem koncerteket, partikat és rendezvényeket, kirakatokat rendeztem és örülök, hogy ennyi mindent kipróbálhattam. Ezek után meglátjuk mit hoz a jövő.

Képek forrása: Marquard Média

Még több interjút itt olvashatsz!

Szerző: Zsikla Csaba